Elhunyt Béres József természetkutató, Máramarossziget díszpolgára

Nehezen viselt öregkor után, 90 évesen elhunyt Béres József máramarosszigeti születésű természetkutató, biológus, Máramarossziget díszpolgára. 

Az RMDSZ máramarosszigeti szervezete közösségi oldalán búcsúzik néhai alapító és választmányi tagját, valamint egykori tanácsosát: „Béres József természetkutatótól, muzeológustól, az RMDSZ máramarosszigeti szervezetének alapító és választmányi tagjától, egykori városi tanácsostól és városunk díszpolgárától búcsúzunk. Ha valakiről, akkor Jóska bácsiról elmondható, hogy a történelem viharaiban edződött és vált kitartó személyiséggé úgy, hogy közben humorérzékét sem vesztette el. Munkáját az RMDSZ választmányi tagjaként és városi tanácsosként is kitartóan és becsülettel végezte. Máramaros tudományos életében komoly szerepet töltött be. Örök hálával tartozunk neki szellemi hagyatékáért és jószándékú útmutatásaiért! Őszinte részvétünk a családnak! Isten nyugtassa békében!” 

Béres József személyét széles körben nagy tisztelet övezi. Munkásságának köszönhetően személyisége különös képpen Máramaros megyében lett nagyon ismert, hisz komoly szerepet töltött be Máramaros tudományos életében. 80. születésnapja alkalmából tiszteletére életmű kiállítást szerveztek Máramarosszigeten. Gyógyszerész családból származott, elhivatottsága végül a természetkutatás felé irányította életpályáját. 

2013-ban az Erdélyi Napolóban jelent meg vele interjú, ahol természetszeretetéről vall: „Minden a természetszeretettel társul. Tulajdonképpen apámtól örököltem ezt a természet iránti szeretetet, gyerekkoromban állandóan téli madáretető volt a kertünkben. Még nem voltam iskolás, amikor be kellett neki számolnom, milyen cinkefajokat láttam az etetőn. Vagy biológus vagy erdőmérnök szerettem volna lenni, ez a két hivatás vonzott.”  

Végül biológusi pályaválasztása sem alakult zökkenőmentesen. Az akkori rendszer „egészségtelen származása” miatt akadékoskodott, majd végül sikeres felvetéli helyett 30 hónapos munkaszolgálat várt rá.  A munkaszolgálatot követően, körülményes úton, de sikerült végül biológia kutató szakra felvételiznie, ahová fel is vették. 

Egyetemi tanulmányait követően hazakerült szülővárosába, Máramarosszigetre, ahol tanári katedrát kapott, de ennek ellenére mégis Hosszúmezőn kellett tanítania egy évet, ahol többek között elhullott állatok kitömésével foglalkozott. 1965-re akkora gyűjteményt sikerült összeállítania, hogy Máramarosszigeten természettani kiállítást szerveztek belőle. Ez annyira megtetszett az akkori tartományi kultúfőnököknek, hogy Máramarosszigeten újra alapították a természettani részleget az etnográfiai múzeum keretében.