„Az élet nem arról szól, hogy várjuk a vihar elvonulását, hanem arról, hogy megtanuljuk, hogyan kell táncolni az esőben.” – Elballagtak a Leőwey Klára Líceum diákjai

Június 4-én, pénteken a Leőwey Klára Elméleti Líceum ballagó diákjai és családjai évzáró ballagási Istentiszteleten, valamint Szentmisén vettek részt. A templomok megteltek az ünneplő diákokkal, családjaikkal, tanáraikkal. A máramarosszigeti Borromeo Szent Károly templomban 11 órakor vette kezdetét az ünnepi szentmise.

Bevezetőjében Ft. Reszler Mihály főesperes-plébános a hála érzetét hangsúlyozta ki. „Amíg az ember hálás tud lenni Istennek minden ajándékáért addig nincs baj. Amikor Szentmise áldozatot mutatunk be, mindig hálát adunk. Hálát adunk Istennek, az életért, a megváltásért, a megszentelésért, azért a gondviselő szeretetért, amellyel tenyerén hordoz minket egész életünk folyamán. Még akkor is, amikor mi ezt nem értékeljük. Most különösképpen is hálát akarunk adni veletek együtt azokért az ajándékokért, amelyeket az életetek folyamán kaptatok, hálát azért, hogy tudtátok kamatoztatni, hálát azért, hogy volt nyitott szívetek és szemetek meglátni és észrevenni mindazt, ami érték, és elhagyni mindazt, ami silány.” – hangsúlyozta a főesperes.

Érzelemvadász világban élünk! Az érzelmeket vette nagyító alá szentbeszédében Ft. Jakkel Tamás. Öröm, büszkeség, aggodalom, szomorúság. Ezek mind egyszerre, és felváltva vannak jelen a ballagó diákok szívében, lelkében, és ez így természetes, egy sokszínű köntös. Az öröm intenzitásának mértéke attól is függ, hogy a diákok mennyire tudták megélni ennek az iskolai időszaknak minden egyes pillanatát. „Ha éreztek szomorúságot, az azt jelenti, jól éltétek meg ezt az időszakot, ezeket az éveket. Azt jelenti, hogy fáj az elmúlás.” – nyugtatta meg az ünneplőket. A büszkeség-aggodalom érzelmeket jellemzően nem állítjuk párba, azonban ahogyan Ft. Jakkel Tamás rámutatott: „ha törekedtetek a magatok képességét a maximumig kiaknázni, akkor ez a nap számotokra a büszkeség napja. És hát a büszkeségnek az ellenpárja az aggodalom, ami a mulasztásaink lecsapódása.” Tehát a képességeink jóra való felhasználása és a mulasztásaink valóban kéz a kézben járnak, és csak a kitartáson múlik, melyik ér célba végül.

A Szentmiseáldozat bemutatását követően Kövy Nándor, ballagó diák szólt társaihoz, tanáraihoz, szüleikhez. Megköszönte társainak a közös éveket, és felhívta figyelmüket az utolsó pillanatok érzéseire. Ezután tanáraihoz fordult, és megköszönte nekik türelmüket, alaposságukat, figyelmüket. „Az önök által összeállított batyu igen súlyosnak bizonyul, hiszen benne van a sok év leadott órája, millió kérdések felelete, ezer problémák megoldása megfűszerezve odaadással, humorral és megbocsátással.” – emlékezett vissza az iskolai éveire. „Alaposan megtanultuk, hogy minél könnyebben tudjuk az akadályokat átlépni és a kitűzött célt elérni.” – tette hozzá, majd szüleiknek így köszönte meg áldozatos munkájukat: „

Mi búcsúzunk az iskolánktól és a tanárainktól, de tőletek nem, mert örök otthonunk van a ti szívetekben. Csak kezet csókolunk mindazért, amit tőletek kaptunk és megköszönjük, hogy azzá váltunk, akik most vagyunk.

Legvégül Kósa Attila tanár úr szólt a jelenlévőkhöz. „Érdekes, furcsa, és páratlan évet tudhatunk magunk mögött. Rengeteg kérdés, bizonytalan helyzet, aggodalom volt a társunk ebben az évben.” – kezdte beszédét Kósa Attila. Felhívta tanítványai figyelmét arra a feltétlen szeretetre, melyet a szülők adhatnak meg csupán gyermekeiknek, és beszédében arra ösztönözte őket, adjanak hálát ezért életük minden napján, mutassák ki szeretetüket feléjük. Megköszönte egyben a szülők bizalmát, amit, mint egykori igazgató, megszavaztak neki. „Ne felejtsétek el anyanyelveteket, és maradjatok hűek hozzá, mert ahogyan édesanyát sosem bánt az ember, úgy édes anyanyelvét sem szabad megbántsa, mert olyan lesz a jövő, mint amilyen iskolába írattátok gyermekeiteket.” – csalt könnyeket mind a szülők, mind a diákok, de talán minden jelenlévő szemébe.

Minden ballagó diáknak sikeres érettségit, és eredményes felnőttéveket kívánunk!

Örömteli találkozást 2031-ben!