A nagyhét kezdetén engedjük, hogy Jézus megfogja a kezünket

A tavalyi karantén-nagyböjt után, idén újra együtt imádkozhattak a Máramarosszigeti esperesi kerület hívei Rónaszéken, a korábbi évekhez hasonlóan szép időben ámde családiasabb hangulatban. A már hagyományosnak mondható, virágvasárnap előtti keresztútra szinte az esperesség minden tájáról érkeztek zarándokok, akik a kálvária aljáról indulva közösen elmélkedték végig Jézus szenvedésének állomásait.

Az ájtatosságot követően Ft. Reszler Mihály főesperes szentmisét mutatott be, és buzdította a jelenlévőket, hogy a nagyhéten minél több időt töltsenek Jézussal, felkészülve Krisztus kereszthalálára és feltámadására. „Jézus kereszthalála, keresztáldozata számunkra akkor lesz eredményes és gyümölcsöző, ha engedjük, hogy minket is egybe gyűjtsön; vagyis a mi megsérült kapcsolatainkat meggyógyítsa, hogy megszűnjék közöttünk a megosztottság, amelytől az egész világ szenved.” – hangsúlyozta a szónok.

Ugyancsak a szentmise homíliája rávilágított arra, hogy a nagyböjti felkészülés eredményességének feltétele nem csak a felebarát iránti, hanem az ellenség iránti irgalmas, áldozatos és jóakaratú szeretet gyakorlása.

„Hitünknek az a lényege, hogy az Isten halálosan szeret minket. És nem csak ebben a földi életben akar velünk lenni minden nap, minden örömünkben és szenvedésünkben – mert Krisztus feltámadásával erre megnyílt a lehetőség –, de Ő halálunkban is velünk, mellettünk akar lenni, átvezetve minket az örök életbe, ahol együtt lehetünk vele és egymással, határtalan szeretetben és boldogságban.” – mutatott rá szentbeszédében a Ft. Reszler Mihály.

Forrás: Máramarosszigeti Borromeo Szent Károly Plébánia Facebook-oldala

Az esemény lezárásaként a főesperes atya köszönetet mondott Ft. Molnár Eduárd Gábor rónaszéki plébánosnak és híveinek, hogy minden évben lehetővé teszik az esperességi keresztút elvégzését a kálvárián, továbbá felszólította a résztvevőket, hogy engedjék, hogy Jézus megfogja kezüket, és átjárja szívüket az Ő jelenléte, hogy igazi örömmel hangozhassék húsvétkor a jól ismert köszöntés: Krisztus feltámadt! Valóban feltámadt!

„Hordozzuk szívünkben mindig a minket szerető Istent, aki azt akarja, hogy általunk az emberiség megújuljon és megtapasztalja az Ő végtelen szeretét.” – adta nagyheti útravalóul a főesperes atya.