Horváth Anna: ha megrekedünk a csalódottságunkban, abból nem lesz újrakezdés
Ideiglenes kinevezését követően, munkának látott. Ellátogatott több településre is, beszélgetett emberekkel, ismerkedett a közösségekkel. Eddigi tapasztalatairól, az RMDSZ-ről, érdekképviseletről, hathatós szervezkedésről és jövőről beszélgettünk Horváth Anna, az RMDSZ Történelmi Máramaros területi szervezetének elnökével.
Igaz, hogy kevés ideje áll a Történelmi Máramaros területi szervezet élén, de azért gondolom az eddigi rálátásai alapján mégis tapasztalt egyet s mást. Meg tudna osztani velünk is valamit eddigi tapasztalataiból? Milyennek látja az itteni közösségeket, szervezeteket?
Engem, mint sokunkat, gyermekkoromban arra tanítottak, hogy kisebbségiként kétszer jobbnak kell lennem, kétszer többet kell dolgoznom azért, hogy bármelyik többségi kortársamhoz hasonlóan haladhassak. Szórványban, a Történelmi Máramarosban ez hatványozottan igaz. Itt létkérdés, hogy az érdekképviseleti munkát a közösségi ügyek mellett elkötelezett, azt alázattal és szakértelemmel elvégezni akaró emberekre bízzuk. Ezért az elkövetkező hetekben, hónapokban meg kell találnunk a módját annak, hogy őket megszólítsuk, behozzuk a szervezetbe.
Nem könnyű feladat hárul most Önre, egy egész területen belül kell lebonyolítani és végrehajtani a tisztújítást. Mekkora kihívást jelent ez az Ön számára? Megvan a szükséges emberi erőforrás ehhez?
Volt már ennél könnyebb, de nehezebb feladatom is. Számomra ez a megbízás, amely a tisztújításokkal kellene betetőzzön, annyit jelent, mint kinyitni az ajtót, ablakokat, hogy felfrissülhessenek a helyi szervezeteink. Megteremteni a „fair-play” kereteit annak, hogy a közösségi munkát vállaló emberek érdemesnek lássák, hogy jöjjenek be az RMDSZ-be, fontosnak tartsák a rendeltetése szerint – mint a leghatékonyabb magyar érdekképviseleti eszközt – használni azt. Az én feladatom, hogy ennek az útjából elhárítsak minden akadályt. A többi csakis az itt élő közösségeken múlik, hiszen ezt sem Kolozsvárról, sem máshonnan, senki nem tudja és nem is akarhatja megtenni az itteni emberek helyett.
Végül is miért mérgesedett el ennyire a helyzet? Meg lehetett volna előzni a dolgok elfajulását?
Én inkább úgy fogalmaznék, hogy „megérett a helyzet a gyökeres változásra”. Az elmúlt két év négy választása azt mutatta, hogy a Történelmi Máramarosban a magyar közösség lassan, de biztosan távolodik el a szervezettől. Vagy a szervezet a közösségtől. Csakhogy, persze, vágta közben nem lehet újra patkolni a lovat, ezért most született meg a teljes körű tisztújításokról szóló döntés. Mivel az elkövetkező négy évben nem lesznek választások, most lehetőség nyílik a változtatásra, sőt az építkezésre is.
A jelenlegi elmérgesedett hangulat és a látottak alapján nem mondhatjuk el azt, hogy az Apjok ügy például segítené a bizalom visszaépítését. Ezek után nem csoda, ha megosztott lett a közösség. De hogyan kéne megértetni azokkal, akik nem értik, hogy itt nem pusztán egy személy körül kialakult problémával szembesülünk, hanem súlyos erkölcsi, morális kérdések is felmerülnek?
Székely István nagybányai megbízott elnökkel teljes egyetértésben hangsúlyozom: ez az ügy nem a diplomások versus nem diplomások, vagy Nagybánya versus Történelmi Máramaros kérdése. Számtalan sikeres, jó képességű és jól teljesítő embert ismerek, diplomásat és diploma nélkülit is. Ami az Apjok-ügyet elfogadhatatlanná teszi az RMDSZ számára, az a közösen rögzített játékszabályok felrúgása (az általa is megszavazott SZKT határozat be nem tartása), a csalás és a félrevezetés. Lehet, hogy más politikai szervezetnél mindez „belefér”, de az RMDSZ-nél nem. Mi nem vagyunk hajlandók azt üzenni az erdélyi magyar fiataloknak, hogy felesleges tanulni, mert ott is lehet „rövidítőket” használva boldogulni, ahol a diploma feltétel. De azt sem akarjuk üzenni, hogy egyesek kijátszhatják azokat a szabályokat, amelyeket más jelölteknek viszont be kell tartaniuk.
Ha jól tudom precedens nélküli a Máramarosban kialakult helyzet és főleg az, ahogyan generálták. Hathat mindez az RMDSZ legfelsőbb vezetésére oly módon, hogy elgondolkodjon az alapszabályzat módosításán? Esetleg szigorodhatnak a fegyelmi eljárások? Mire lehet ezek után számítani, mert a mostani lépések nagyban befolyásolják majd az RMDSZ jövőjének alakulását.
Mivel az Apjok-ügy precedens nélküli, az RMDSZ szabályzata nem írta elő a diploma fizikai bemutatását a parlamenti jelöléskor, hiszen mindeddig nem volt példa arra, hogy valaki ezzel kapcsolatban valótlanságot állítson magával kapcsolatosan. Nem hiszem, hogy ebből az egyedülálló példából kiindulva nekünk a szervezetet nyomozó, vagy kivizsgáló hatósággá kellene alakítani, szabályzatot módosítani. Nálunk a becsületesség vélelme mindenkit megillet. Aki viszont ezzel – Apjok Norberthez hasonlóan – bizonyíthatóan visszaél, azzal szemben a leghatározottabban fogunk fellépni és az alapszabályzatban előírt szankciókat alkalmazni. Tesszük ezt pontosan azért, hogy egy ilyen elszigetelt eset ne ronthassa sem az RMDSZ, sem az erdélyi magyar fiatalok megítélését.
Sikerült némileg enyhíteni helyi szinten a feszültségen? Lesz egy mindenki számára elfogadható megoldás?
A mi legfőbb feladatunk az elkövetkező időszakban ennek az ügynek a gyors és határozott lezárása. A csalással megszerzett parlamenti mandátumát nem tudja elvenni tőle senki, az RMDSZ országos vezetősége sem. Amennyiben Apjok Norbert többszöri felszólításunk ellenére sem hajlandó lemondani, politikai szankcióhoz folyamodunk majd. Viszont, mivel független képviselőként nem lesz képes ellátni a máramarosi magyar érdekképviseleti feladatokat, erre a helyzetre nekünk megoldást kell keresnünk. És meg is fogjuk találni.
Hogyan biztatja azokat, akik nagyon csalódottak? Őket hogyan lehet hatékonyan megszólítani?
A csalódottságuk felé nyitottan közeledem, ezek orvoslására az okokat megértve szeretnék megoldást kínálni. Egy dolog biztos: ha megrekedünk a csalódottságunkban, abból nem lesz újrakezdés. Én magam a megoldáskeresés részeként nemcsak az RMDSZ területi választmányának tanácskozásain veszek részt, de sikerült már jónéhány egyházi képviselővel is találkoznom. Azt gondolom, hogy a megszólítás leghatékonyabb módja a minél szélesebb körű személyes beszélgetések, találkozók és az őszinte párbeszéd. A legfontosabb, hogy mindenki megértse: az RMDSZ-nek sokféle arca van. Más ez az arc, mondjuk, Székelykocsárdon, Tordaszentmihályon, vagy Zilahon, és más Máramarosszigeten. Mindenütt olyan, amilyen emberek alkotják, alakítják ezt a szervezetet. Ezért, ha egy jobb, nyitottabb, hatékonyabb RMDSZ-t akarunk itt, a Történelmi Máramarosban is, akkor most „fel kell venni a kesztyűt”, vállalni kell a szervezeti érdekképviseleti munkát, hiszen ez a mindennapjaink, a gyermekeink holnapját meghatározó döntés lehet.
ujszo.ro