A képviseletlenek nevében

A kultúrtörténeti feljegyzések szerint a világban mindig is megvolt a hatalomért, a vezető poziciókért folytatott harc. Két fél, különböző módszerekkel, de igyekezett megmérettetni magát, meggyőzni választóit. Akit egyébként különösen is érdekel pl. az ókori hatalmi harcok módszertana, ajánlom a követező, LECTUM kiadónál megjelent könyvet: Quintus Tullius Cicero, A hivatalra pályázók kézikönyve. Hogyan nyerjük meg a választásokat.

Az ókori módszereket illetően, az esetek többségében, ma sem történik ez másképp, ha őszinték akarunk lenni. Egyik oldal úgy tűnik meggyengülni látszik. Sajnos pont az, amiből a leginkább elkelne. Mégpedig az erkölcsös, a gerinces.

Mielőtt billentyűt ragadtam volna,  megfontoltam, hogy írjak-e, hozzászólva az Apjok ügyhöz, vagy pedig nem. Mert bevallom, személyes harcokba keveredni nem szeretek. De arra a következtetésre jutottam, hogy itt tulajdonképpen nem is egy személy érintettsége, vagy netalán egy hatalmi harc körül felépült vita az igazi tét, hanem egy bevallott tett erkölcsi, morális vetülete, ami már túlmutat egy személyes ügyön. Ennek okán márpedig érintett minden olyan személy, aki a parlamenti választások alkalmával, reményteli szívvel, a becsületünkért becsülettel tenni akaró jelölt mellett tette le a voksát. Ezért nyugodt lélekkel mondhatjuk, hogy a személyes ügyeken túlmutat már az Apjoké. Ez már közügy, amiért feljogosítva érzem magam arra, hogy megszólaljak.

Egy fiatal igazságérzete sokkal kifinomultabb lehet. Egy fiatal, ha nem is annyira tapasztalt, de  sokkal dinamikusabb, olykor tettrekészebb, elszántabb tud lenni. Esetleg valami újat is fel tud mutatni. Gondolom, sőt, meg vagyok győződve, hogy mindazok, akik elmentek szavazni, ennek reményében tették. Én is!

Bátorkodom most azok nevében is írni, akik hittek, reméltek és bíztak. Hitték, remélték és bíztak abban, hogy valamivel mégis jobb lesz, ha fiatal lelkes képviselőt választanak. Most viszont sajnos azzal szembesülhetünk, hogy hitünk, reményünk és bizalmunk is fölösleges befektetés volt, hisz a mi képviselőnknek magát kikiáltó személy, minden erkölcsi normát áthágva, a mi becsületünket is kockára téve, a közösség értékrendszerén csorbát ejtve igyekezett (ezek szerint) önös érdekeinek megfelelni.

Mivel a jelek szerint Apjok Norbert és a magam értékrendszere nem azonos, azok nevében is mondom, hogy az én, vagy mi erkölcsi világunkba nem fér bele az ilyen és ehhez hasonló magatartás, amit ő magáénak vall. Mivel én sem és még nagyon sokan mások sem tudnának ilyen – egyébként Apjok Norbert által is elismert és vállalt – módszerekhez folyamodni, nem tekinthetjük magunkat általa képviselteknek. Nem tekintünk képviselőnek egy olyan embert, aki a jóról beszél, de a rosszat cselekszi. Egy olyan személyt, aki felettesei szavát figyelmen kívül hagyva, csupán azt üzeni választói felé, hogy mindegy hogyan, csak érvényesülj. Rossz példa és üzenet ez azok felé, akik a legtisztább szándékukkal is a fiatalítás, frissítés mellett karodskodtak eddig is.  

Tudom, hogy kellemetlen ezt most olvasni. Higgyék el ugyanolyan kellemetlen, amikor írni is kell erről. Szívesebben írnék én is csupa jóról. De véleményem szerint nem maradhatok szótlan ott, ahol szükséges megszólalni, ahol a rossz és bomlasztó szellem felüti a fejét. Ahol ha ilyesmi előfordul, ki tudja mire lehet még számítani?! És nem maradhatok szótlan ott, ahol a vészféket húzóknak elkell a segítség.