Miért jó ez nekünk?
Többször felmerült bennem a kérdés, hogy mennyire fontos Szigeten egy helyi magyar nyelvű lap. Továbbgörgetve a kérdést, inkább pontosítanék: egy papír alapú újság, olyan, amilyen a Turmix volt régen.
A kilencvenes évek szigeti magyar újsága a Szigeti Turmix volt. Ezen kívül az egyházak is kiadtak egy lapot, a Hollósy Simon Művelődési Egylet is szerkesztett egyet (Máramarosi Hírnök) és mi diákkorunkban is gyártottunk újságot (Diáknózis), ha netalán kifelejtettem volna valakit, attól elnézést kérek. Viszont mind működési éveit számolva, mind eladott példányszámait, a Turmix viszi a pálmát. A kérdés az, hogy mekkora létjogosultsága van a 2010-es évek közepén előrukkolni egy hasonló sajtótermékkel?
A világ sokat változott húsz év alatt. A legnagyobb változás közösségünkben a demográfiai fogyás, 1992-től 2012-ig gyakorlatilag felére csökkent a város magyar lakossága. A gondot tetőzi, hogy a lakosság struktúrája is megváltozott. Sok az idős, a fiatalok pedig egyre kevesebben vannak. Magyarán kevesebb ember van, aki elolvashatja újságunkat. A másik hatalmas változás a technika fejlődése volt. Húsz évvel ezelőtt csak nagyon kevesen tudták, mi az internet, és még kevesebb embernek volt hozzáférése. Napjainkra elmondható, hogy csak annak nincs, aki nem akarja. Ez pedig azt jelenti, hogy az ember otthonába kerültek nemcsak a hazai sajtótermékek, hanem a magyarországiak is.
Régen bezzeg másképp volt. Az ember vagy megvette az újságárusoktól (ez elég rendszertelen gyakorlat volt), vagy előfizetett az újságra. Ez is elég macerás dolog lehetett, mivel egy időben a Krónikát nem terjesztette a posta (nem tudom, mi lehetett a baj), ehelyett Pesek néni kézbesítette az újságokat. Szerintem nem érte meg senkinek anyagilag, én a mai napig úgy tekintek a munkájára, mint egy önfeláldozó önkéntes tevékenységre, amit nagyon kevés ember értékelt és köszönt meg neki.Egy másik előrelépés a közösségi hálók nyújtotta lehetőség. Kezdődött ugyebár az iwiwvel, ott volt még a hi5, de az igazi áttörést a facebook jelentette. Teljesen új perspektívát jelentett, ami a tömegtájékoztatást illeti. Azon túl, hogy az ember megoszthatja benne ételkülönlegességeinek képeit és vakációs fotóit, csoportokat hozhat létre, vagy csatlakozhat hozzájuk. A csoportok fő tulajdonsága, hogy szinte bármit meg lehet osztani bennük.Mivel okostelefon bárkinek lapulhat a zsebében, egyes érdekes történéseket azonnal megoszthat bárkivel. Ilyen gyorsan semmilyen sajtótermék nem képes információt megosztani. A legismertebb ilyen csoport a Szigeti Porta. Tudok olyan példát mondani, mikor egy hollósys rendezvény még nem ért véget, de a közben készült képek már a Portán voltak, és az internet népe már lájkolni kezdte. A legszebb az egészben, hogy ráadásul ingyenes. Az nem fizet, aki létrehozza, az sem, aki regisztrál. Visszatérve a papír alapú újságra, ez olyan hátrányokkal küzd az online médiával szemben, amit nem biztos, hogy le tud dolgozni. Első gond, hogy pénzbe kerül. És azt követi az összes többi, terjeszteni kell, be kell vonni újságárusokat, egyházakat, hogy az újság a nagyérdemű elé kerüljön. Végül emberek kellenek, akik megírják, tördelik, szerkesztik. Szóval elmondhatjuk, hogy tudjuk, mibe vágjuk a fejszénket, de mégis miért jó ez nekünk? Mert rólunk fog szólni, az örömeinkről, bánatainkról, azokról az eseményekről, melyek velünk történnek majd. Rólunk szóló írások lesznek benne, melyeket egy kávé mellett egy fotelben olvasgatva élvezhetünk. Ezt pedig egyelőre semmilyen technika nem tudja pótolni. Zahoránszki István
