Keresés

Egyház Helyi hírek Közélet

Az élők szentsége, az élni akarás szentsége: február 11. a betegek világnapja

A Lourdes-i jelenés napját, február 11-ét Szent II. János Pál pápa a betegek világnapjává nyilvánította 1992-ben. Ebből az alkalomból, közel 45-en részesültek a betegek kenetének szentségében a Máramarosszigeti Borromeo Szent Károly Plébánián.

„Miért? Miért a szenvedés, Miért az ártatlanok kálváriája?” – tette fel a kérdést homíliájának elején Ft. Turtureanu Róbert káplán. A kérdés jogosságát igazolja, hogy a szenvedés problémája az ember számára, már az ősidőktől fogva érthetetlen. Jézus azt mondta, aki utánam akar jönni, vegye fel keresztjét és kövessen engem. (vö. Mt 16,24) Az Egyházban gyakori, hogy a hívek szenvedés nélküli kereszténységről álmodnak, „csakhogy kereszt nélkül Jézus szenvedése, és a mi szenvedéseink nélkül a keresztény vallás csak egy mese lenne.” – mondja Ft. Turtureanu Róbert, majd kifejti, hogy „minél távolabb kerülünk a Golgota eseményétől, annál inkább elhalványul a kereszt és Jézus szenvedésének az értéke, megbecsülése.”

Az első keresztények képesek voltak olyannyira hozzá tapadni, hozzákapaszkodni Jézus szenvedéséhez, hogy képesek voltak maguk is szenvedni, hiszen a kereszténység első három százada vérben fürdött. Ebben a korban Jézus keresztjéről és a szenvedésről való elmélkedés édes volt a kor emberének, mert mindebben Isten végtelen szeretetét és a bűnök megbocsátását látták. Szent Pál apostol és vele együtt sokan mások éppen Jézus keresztjével dicsekedtek (vö. Gal 6,14), a Jelenések könyve arról ír, hogy akik méltók lettek elnyerni az örök élet pálmáját, azok a nagy megpróbáltatásokból jöttek.

Jézus ma sem hagyja egyedül a szenvedőt, arra buzdít, és arra bátorít, hogy nem kell félni, mert Ő legyőzte a világot, sőt, megígérte, hogy „velünk lesz mindennap a világ végéig (vö. Mt 18,20). Ez adhat erőt a mindennapok szenvedéseiben, hiszen mindenki szenved, legyen az fizikai, erkölcsi, lelki, üldöztetés, meg nem értés, igazságtalanság vagy magány.

A betegek világnapja elsősorban a szenvedő betegeknek akarja tudtukra adni, hogy szenvedésük nem reménytelen és nem érdemtelen, hiszen Isten titkainak egy része a szenvedés. Istennél semmi sem értelmetlen. Sokak éppen a betegágyon lettek szentté, vagy a betegágyon tértek meg. Jézus minden szenvedőt felszólít: Jöjjetek hozzám, mind akik az élet terhét hordozzátok és én megerősítelek titeket.

Ugyanakkor az egészségeseket is kéri, hogy álljanak a szenvedők oldalára és vállaljanak velük szolidaritást. Jézus sem szenvedett egyedül a keresztúton; végig ott volt vele Édesanyja, ott voltak a jámbor asszonyok, Szent János apostol, segített neki Cirenei Simon és még Veronika is letörölte arcát. Akik pedig nem értik és nem tudják elfogadni a szenvedés értelmét, akárcsak az Emmauszi tanítványok a feltámadás után azokat így figyelmezteti az Úr: „Ó, ti oktalanok, képtelenek vagytok hinni. Nemde ezeket kellett elszenvedni a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?” (Lk 24, 25-26)

Ezen a napon az Egyház különösen szorgalmazza és fontosnak tartja a betegek kenetének kiszolgáltatását, mely nem „utolsó kenet”. Ft. Turtureanu Róbert kihangsúlyozza, hogy „ez egy ferde vallásosságból maradt meg így: mert utolsó pillanatban hívták a papot, hogy adja fel a betegek kenetét, ezt adták szájról szájra a közösségek, hogy az utolsó kenetért hívják a papot. Holott, a betegek kenete nem csupán a haldoklók megerősítésére szolgál. A betegek kenete az élők szentsége, az élni akarás szentsége, mely a többi szentséghez hasonlóan, a földi zarándokútját járó ember életét, életkedvét erősíti. És a kenetet hozó pap pedig nem a „halál angyala”, hanem Jézusnak, a betegek orvosának képviselője, aki a Szentlélek kegyelmét közvetíti, hogy a kegyelem szabadítsa meg a beteget bűneitől, üdvözítse és erősítse meg jóságosan.”

Megosztás
Címkék

You Might also Like

Leave a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Következő