Borromeo Szent Károlyra, plébániatemplomuk védőszentjére emlékeztek november 4-én Máramarosszigeten

„Borromeo Szent Károly nem az Egyházat akarta megváltoztatni, hanem a nagy változtatásokat önmagában kezdte el” – emelte ki az ünnepi szentmise szónoka Ft. Mikulyák László, rahói esperes-plébános volt.

A szónok, a kárpátaljai Rahóról érkezett híveivel együtt Máramarosszigetre, köszöntőjében hangsúlyozta, hogy a XX. századot megelőzően, a kárpátaljai egyházközségek egy része – mint a rahói is – A Szatmári Egyházmegyén belül a Máramarosszigeti Főesperességhez tartoztak.

A szentbeszédben Mikulyák László Borromeo Szent Károlyt méltó példának állította a hívek elé, akinek az életpéldája, minta lehet bármilyen hivatást betöltő ember számára.

„Borromeo Szent Károly nem csak akarta és beszélt a változásról, hanem elkezdte és meg is valósította azt. Munkája, nem volt eredménytelen. Megújította hívei hitét, papjai buzgóságát és megerősítette a XVI. század végi egyházat. Mondhatnánk erre, hogy az ő élete elsősorban püspököknek és papoknak követendő példa. S ha valaki ezt mondja, nem téved. Viszont téved, ha azt gondolja, hogy csakis püspököknek és papoknak” – fogalmazott a szónok, a szent életét elemezve.  

Borromeo Szent Károly példájára hivatkozva arra buzdított, hogy mindenkinek teljesítenie kell állapotbeli kötelességét a saját helyén. Mint mondta, Szent Károly nem mástól várta, hogy megtegye helyette az evangélium hirdetésének szolgálatát, hanem kimerte mondani „itt vagyok, engem küldj.” Igy válhatott a szomorúak vigasztalójává, a bűnösök megmentőjévé, a népek jó pásztorává.

„Szeretnünk kell egyházunkat! S kell ezt úgy tennünk, hogy annak hűséges tagjai vagyunk, tiszteljük a másvallásúakat, és szeretjük azokat, akik még keresik Istent. A változást nem kívülről kell várnunk, hanem folyamatosan önmagunk javított másává kell válnunk. Búcsúi szentmise lévén, az ünnep kapcsán búcsúznunk kell bűneinktől, gyarlóságainktól, mindattól ami eltávolít minket Istentől, hogy újból és újból megtapasztalhassuk az ő végtelen szeretetét és jóságát ” – zárta le homíliáját.

A szentmise végén Ft. Reszler Mihály hálás szívvel gondolt arra, hogy máramarosszigeti főesperes-plébánosként az Egyház hét szentségéhez hasonlóan, ő is hetedszerre ünnepelhetett búcsúi szentmisét az egyházközség híveivel, valamint köszönetét fejezte ki Mikulyák László szónoknak, aki jelenlétével és szentbeszédével „megkoronázta” ezt a hetediket.

Az ünnep alkalmával számos településről érkeztek hívek Máramarosszigetre, mint például Nagykárolyból, Erdődről, Nagybányáról, Borsabányáról, de a kárpátaljai Rahóról, Körösmezőről, Terebesfejérpatakról és Szlatináról is.