Református templomunkról, kicsit másképp

Nem történetileírás ez a pár sor, de ugyanúgy fontos és tagadhatatlan tényeke tszeretne közölni. Az is valószínű, hogy nemcsak a máramarosszigeti református templom van ebben a helyzetben.  Mire való és mire nem való a templom? –tehetjük fel újra és újra a kérdést. Sok válasz adódik, mindössze pár (szomorú, sajnálatos, megdöbbentő, talán provokatív) gondolatot had osszak meg. Itt is igaz, hogy akinek nem inge ne vegye magára, de érdemes elgondolkozni.

Egy alkalommal személyesen szóltam rá egy úriembernek nem nevezhető valakire, aki a templom mellett levő díszfák takarásában kisebb dolgát végezte. Megkérdeztem, hogyan gondolta ezt? Kaján vigyorral azt mondta, hogy természetes szükségét érezte. Pont a templom  mellett gondolta?, kérdeztem  vissza. Erre ő: ez nem templom, mert nincs rajta kereszt.  Én erre felháborodásomban azt kívántam neki: Úgy segítse az Isten, ahogy maga tisztelte az Ő szent hajlékát. Persze, rögtön eltűnt a mosoly az arcáról és sértésnek vette a szavaimat. Nem elszigetelt eset, szörnyű, hogy hova sullied az ember.  Csak mert nincs rajta kereszt, cask mert Magyar templom, csakmert templom,  gondoljuk cask végig: mi az ami még szent?

Nemrég egy kép kerül a szemem elé a virtuális világból, egy közösségi oldalról. Fiatalok, varázslónak, boszorkánynak beöltözve pózolnak, háttérben pedig a református templomódon világot idéző bejárata, oszlopa.  A kép felirata sem semmi: Semmi rossz nincs a pogányságban, boszorkányságban, mert mi vagyunk a Föld gyógyítói, az ősi Ismeret őrzői, stb.  Mire nem jó egy keresztyén templom? Jó kis hátté rehhez az üzenethez.  Az igazi üzenet, amely a templomban hangzik, amire emlékeztet a református templom, persze a mai liberális világban már nem kell, de a pogányság az zajlik rendesen, mert van rá vevő. Borzasztó. Ne fogjuk rá, hogy fiatalság bolondság, vagy hogy tudatlanság.Varázslás, babonaság, Halloween, stb. Megannyi rettenetes képet ad a mai ún. Keresztyén életről, mely mindennel ki tud egyezni.

Végül, de nemutolsósorban (hisz a példák sajnosegyre cask gyarapodnak) gondoljunk arra, hogy a templomokban mi történik. Istentisztelet közben telefonozás, imádkozás, prédikáció, tanítás közben beszélgetés, pletykálkodás. Vallásos kellékké fokozzuk le a templomot, leplezzük pogányságunkat, próbáljuk szentesíteni istentelen életünket? Marad a költői kérdés mire való és mire nem a templom?

Lovász István