Farsangi felolvasások címmel irodalmi felolvasó estet tartottak Máramarosszigeten

Az E-MIL (Erdélyi Magyar Irók Ligája) és a Simonchicz Incze Kulturális Egyesület szervezésében irodalmi felolvasó estet tartottak január 26-án a máramarosszigeti római katolikus templom oratóriumában.

Az eseményre négy fiatal, kortárs költő jött el: Karácsonyi Zsolt költő, az E-MIL elnöke valamint a Helikon irodalmi folyóirat főszerkesztője, Papp Attila Zsolt költő, a foter.ro hírportál főszerkesztője, Serestély Zalán és Horváth Benjámin költők, valamennyien az E-MIL tagjai.

Az eseménynek célja volt megismertetni az érdeklődőkkel a mai fiatal költőket, azoknak műveit. Karácsonyi Zsolt az E-MIL elnöke ugyanakkor azt is elmondta, hogy el szerettek volna jutni olyan helyekre is, ahol eddig még sosem jártak, kilépve abból a környezetből ahol életük legnagyobb részét töltik és tevékenykednek. Ugyanakkor az irodalom megszerettetését a szórványvidéken élőkkel, egyik alapvető feladatuknak tekintik.

A Serestély Zalán által moderált felolvasó esten a közönség megismerhette az ifjú költők verseit, stílusát, filozófiájukat, valamint betekintést is nyerhettek életükbe.

A beszélgetés alatt szóba került a költészet mint életforma, a velejáró örömök és nehézségek. A felolvasók bevallása szerint a költőnek, művésznek sértődés nélkül fogadnia kell a kritikát is, máskülönben elképzelhetetlenné válik a fejlődés. Kiderült, hogy a költő akkor is költő marad, ha néhány hétre, hónapra uralma alá keríti a költészet válsága és nem tud alkotni.

Arról pedig, hogy az irodalom, mint műfaj, elképzelhető-e a mai világban papírra vetett betű nélkül, a fellépő költők elmondták, hogy ez nemcsak elképzelhető, hanem az internet világában egy egészen bevett szokás. Ez azonban nem garantálhatja a minőséget, mivel főleg a személyes blogok, internetes oldalak nem esnek át egy szakmai szűrő rendszeren, ami ez esetben egy szerkesztett irodalmi folyóirat, vagy kiadó lehet. Ebből kifolyólag állítható az, hogy egy hagyományos körülmények között működő szerkesztőség és az általuk megjelentetett szakmai kiadvány szűrőrendszerként működik, mércét állítva ezzel az irodalmi pályára lépőknek, vagy már az azon haladóknak. Az pedig, hogy a szerkesztő – aki maga is költő – nagy elődjeinek (pl. Szilágyi István, Lászlóffy Aladár) székén ülhet, már emocionális szempontból is különös értékkel bír.