Szigetiek is voltak a krakkói ifjúsági világtalálkozón

„Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak.” (Mt 5,7), ez volt a mottója az idén megrendezésre kerülő krakkói ifjusági világtalálkozónak (IVT). Olyan esemény, amelyre a világ minden tájáról érkeznek fiatal zarándokok, hogy együtt imádkozhassanak kortársaiakkal, de leginkább a Szentatyával, Ferenc pápával.

Tavaly szereztünk róla tudomást, hogy egy európai ország ad otthont egy ilyen rendkívüli eseménynek, és csak remélni tudtuk, hogy mi is eljuthatunk. 5 nap, keresztút, virrasztás, szentmise, közös imádkozás, lelki feltöltődés, 90 km gyaloglás, tűző nap, viharok és sok sár. Ha csak szavakban próbálnánk leírni így hangzana, de ez semmit sem takar.

Csütörtökön indultunk Anton atyával és a görög katolikus önkéntesekkel a hosszú útra, tele izgalommal, kevés elvárással, és mégis félelem nélkül, hisz látva Európa mostani helyzetét, csak nyugalomra nem lehetett okunk. Pénteken hajnalban érkeztünk meg Krakkóba, a Szent II. János Pál pápáról elnevezett térre és templomba, ami mellett voltunk elszállásolva, egy dombon, katonai sátrakba, térdig erő sárban. A körülményeket elhomályosította a tudat, hogy hamarosan együtt imádkozhatunk a szavaival tömegeket meginditó Ferenc pápával. Városnézés után, a Błonia parkba gyalogoltunk, ahol a Keresztútra került sor, több százezer fiatallal. A papa által vezetett Keresztút mindannyiunk figyelmét a bűnbánatra irányította. A világtalálkozók keresztjét viszik ilyenkor vállukon a fiatalok, majd a Szentatya beszédje következett, amelyben felhívta a fiatalok figyelmét arra, hogy az Úr vár minket, hogy teljesíteni kell küldetésünket, mert mi vagyunk a remény magvetői.

Szombati napunk állatkertlátogatással kezdődött, majd elindultunk a virrasztás helyszínére, a Campus Misericordiae-re. Több mint három óra gyaloglás után érkeztünk meg a parkba, ahol a főeseményre vártunk. Mindenki fáradt volt, kimerült, de a szentségimádás és a közös virrasztás erőt adott és mindezt figyelmen kívül tudtuk hagyni. Több millió fiatal között a vigília a legszemélyesebb, legmeghittebb és legmélyrehatóbb eseménye az IVT-nak, hisz egyszerre az öröm, az imádság és a kölcsönös egymásra figyelésre ad alkalmat. Szabadég alatt töltöttük az éjszakát, majd vasárnap reggel a szentmisére került sor. A Szentatya ezt több ezer püspökkel és pappal mutatta be, mivel a virrasztás mellett, ez a másik csúcspontja a találkozónak, főleg azért, mert ilyenkor jelenti be a következő IVT helyszínét. Mostmár tudjuk, hogy Panama ad otthont 2019-ben a találkozónak. A szentmise után kb. 30 km-t gyalogoltunk azért, hogy vonattal visszaérjünk Krakkóba.

Hétfőn, a reggeli után, Auschwitzot látogattuk meg, ami felhívta a figyelmünket a múlt gonoszságaira. Az egy órás körbevezetés után már indultunk is haza, mert hosszú utat kellett megtegyünk.

Ferenc pápa azt mondta, hogy ,, Isten mindig szurkol nekünk, mint a legelszántabb szurkolónk”, ezzel a búzdítással tértünk haza, átadva minden élményt, lelki feltöltődést, imát és áldást, azoknak akik itthon maradtak. Ezúton szeretnénk köszönetet mondani a szervezőknek, és Reszler Mihály főesperes úrnak, hogy alkalmasnak talált bennünket egy ilyen találkozón való részvételhez.