A múltnak kútja (II. rész)
„Mélységes mély a múltnak kútja. Ne mondjuk inkább feneketlennek?” Így kezdi Thomas Mann Nobel-díjas író a József és testvérei című regényét. Tegyük hozzá: ebből a kútból mindig lehet éltető vizet meríteni, és kell is. Természetesen mi Máramarossziget múltjában szeretnénk kutakodni. A Máramarosi Hírmondó első számában cikk jelent meg a két magyar templom állapotáról, restaurálásuk szükségességéről utalva néhány történeti tényre. Gondolom, sokakat érdekel Máramarossziget történetének kezdeti időszaka, amikor ezek az épületek megszülettek.
Ebben segít Várady Gábor tanulmánya: Sziget ismertetése, amely a Szigeti albumban jelent meg 1860-ban (Kiadták Szilágyi István, a szigeti h.h. gimnázium igazgatója, a Magyar Tud. Akad. tagja, P. Szathmáry Károly, a szigeti h.h. gimnázium tanára. Pest. Ráth Mór bizománya.) A tanulmányból szemelvényeket közlünk, nem változtatva az eredeti szövegen.
A főtemplom 1050–1150 között (midőn a görög–római építészetre a német stílus kezdett befolyást gyakorolni), míg az oltárhely, a főportale mint tisztán német stílű építmények a XIII. század közepe táján, a sekrestye pedig 1320 év körül épült. Előbb görög, később római szertartásúaknak szolgált szenthelyül, míg 1524-ben, tehát éppen Ramasi Mátyás idejében egy Szebenből megjelent s Luther tanait terjesztő Surdaster János nevű pap, egyetértésben a helybeli pappal, a lakosság legnagyobb részét megnyervén a reformációnak.
1632-ben a templom és torony kimeszeltetett, a deszka mennyezet újra csináltatott Bethlen István (Gábor fejedelem testvére), kevés ideig erdélyi fejedelem és Máramaros örökös főispánja költségén. 1728-ban a Montecuculli ezredbeli Szigeten szállásolt alezredes gróf Limburg és egy Bodó nevű ezredkáplán erőszakkal el akarta venni a reformátusoktól. Feljegyzés: Tordai Balogh Márton megyei tisztviselő és Darvay Gábor elnöksége által kinevezett küldöttségi tagja által: 1728. szept. 26. Grazból VI. Károly és Eugén herceg dorgáló és tiltó parancsot küld. 1775-ben a toronynak harangozás közben hajlongó, igen szép ódon magas tetőzete levágatott Mária Terézia parancsára.
Az ezzel idomtalan vastag alakúvá vált tető zsindely fedélzete 1857-ben bádoggal cseréltetett fel. A református tanoda Bethlen István alatt lett humanitási iskolává, később tanítóképzővé és nyilvános jellegű gimnáziummá, ki 1640. évi rendeletében a növendékeknek aknáiról pénz és malmaiból gabona alumniumokat adott. Növelték az iskola jövedelmét Rhédei Ferencz fejedelem, különösen pedig Apafi Mihály, ki 1671-ben kiadott oklevelénél fogva az iskola igazgatónak 300, a tanoncoknak pedig 200 darab kősót rendelt évenként kiadatni. Azonban az udvari kamarának 1720-ban kiadott rendelete által az 500 kősó felére vonatott le, s a só sem természetben adatik ki, hanem összesen 8 ft 20 kr.-nyi megváltási összegben fizetik.
A XVIII. sz. elején a megyei rendek pártfogásukba veszik. A tanárok fizetése közpénztárból származik, 15 szegény tanonc segélyt kap. Bevezetik a felsőbb tanulmányokat: teológia, filozófia, mathézisz és görög nyelv, az iskola teológiai szemináriummá lőn. Azonban a Helytartó-tanácsnak 1752-ben kiadott rendelete által a megyei pénztárból a segélyezés megszűnik, ez okozta azt, hogy 1780-ban már csak 700 Ft. évi jövedelemmel rendelkezett. Támogatják a szigeti nemesek: Sztojkák, Pogányok, Darvayak, a máram. protestáns egyházvidék, majd az erdélyi nagy iskolapártolók: Bethlen, Székely, Teleky, Kendeffy, Kemény, Toldy, Radák, Torocskai grófok és bárók.
A rég tervezett kőépületnek 1802-ben raktak alapot, néhány év után fel is avatták. Ezek menték meg az 1811. évi nagypénzkrízis megrázkódtatásaitól. Megemlítendők még a gróf Buttler János 1836 (ő Mikszáth Kálmán Különös házasság című regényének prototípusa – szerk. megj.) és Nánásy András 1838 alapítványai, az első hazai törvények tanítására, az első maga alapítván tanszéket, az utóbbi egy theológiai katedrára tévén alapítványt. 1849 gyásznapok után anyagi körülmények miatt főgimnáziumból algimnáziummá alakul. De már 1859-ben a nyilvánossági jelleg megadatásával a főgimnáziumi V. osztálya helyreállítatott, a VI.o. alapja, a gróf Rhédey János-féle 10.000 pft.-os alapítvány által megvettetett.
1836-ban alakul a Jótékony Egylet, elnök Várady Ádám máramarosi főjegyző. Célja a házaló koldulás megszüntetése, dolgozó és kórház fölállítása, sorsjátékokkal egybekötött táncvigalmak s főleg műkedvelők által színi előadások útján. Szigorú következetességgel működött, s a színi díszítmények, ruhatár, színi könyvtár beszerzésén kívül, és az elagott szegények ápolása, ruházása, halál esetében eltemettetése, s a helybeli koldusok teljes ellátása mellett, még több ezer forintra terjedő tőkét is alapított. A forradalom utáni idők gyengítik, de 1858-ban 2000 Ft. épült nyári színház.
Az 1840. évi előmunkálatok után a kaszinó is megalakult 1841 elején, Szikomya Mátyás cs.kir. nyugdíjas őrnagy s tisztelt aggastyán választván elnökül. A később alapított olvasó egylettel 1851-ben egybeolvadván, meglehetős könyvtárral bír. Egy Kisdedóvó példányintézet létesítése érdekében 1845. évben Nánásy Lajos elnöksége alatt egylet alakul, de 1850-ben megszűnik. 1855-ben újra éled. Kertészegylet 1842, szép működéséről az Iza balpartján kies fekvésű s egykor dúsan virágzott „Pomona” kert tevén tanúbizonyságot. Elnöke volt báró Sztojka Imre is, pomológ Pellikán József kanonok.
Sziget népessége jelenleg a 7300-at haladja, 2460 a róm., 1600 gör. kath., 1600 helv., 150 ágostai hitvallású, 25 unitárius, 1500 israelita, lakván ezret meghaladó házban és 1250 családot képezvén. 1859. aug.10. éjszaka első óráiban tűzvész – a Bástya u. 664. sz. ház melléképületétől – leég a megyeház, a ref. templom éppen bevégzett fedele, a cintermet környező kőfal fedele, majd a torony új bádogfedele , – belső tűz, a torony felső része leomlik a czinterem délfelőli részébe, a harangok is. Negyvenegy ház leégett teljesen, 38 félben.
A megyeház tetőzete leégett, utána az esőzések megrongálták a falakat. A ref. iskola, saját gimnáziumának s egy tanári lakásának egész fedelét, egy tanári lak fedelének nagy része és egy a Buttler János-féle alapítványból vásárolt emeletes ház teljesen romba dőlt. Elég a templom orgonája is. Az összes kár 350000 a.é.forintra becsülhető. A templom falain úgy az 1842. meszeltetés alkalmából mint most, freskók kerültek elő. Keletkezésük idejét Henszlman Imre és Szilágyi István a XIII. sz. utolsó felére vagy a XIV. sz. elejére teszik. Szilágyi hazai jegyeket vél felfedezni: a Sz. György lován a lekötő, szügyelő, Katalin köntösének felső szegélye, különösen pedig azon lepedő, melyben az angyal a martyr lelkét viszi föl.
Mindezek elannyira a máramarosi nép házi életéből vannak elragadva, hogy azon egy pillanatig is kételkedni nem lehet. (Cikk róla: Magyar Akadémiai értesítő 1850. A Másolatot az Akadémiának fölküldették). 1802. nov. 18-án az esti órákban tűzvész ütött ki az izasori belső utcában. Leégtek a piac legfőbb részei s több utca kelet-déli széle. A r. kath. templomtorony, gimnázium, a kegyesrendiek háza, a megyeház égtek le. A kár 200000 Ft. Az új harangok a ref. templomban: 23 mázsás nagyharang, egy 6 mázsás kisebb harang. A nagy harang körirata: „Magasztaljátok az ő szent nevét egyetemben”. A kicsié: „Áldjátok népek a mi Istenünket, és zengjen az ő dicséretének szava.”
Román János
