Surányi Miklós máramarosszigeti évei 1.
Lehet, hogy a kedves olvasó kérdőn húzza fel a szemöldökét ennek a névnek a hallatán: Surányi Miklós. Ki ez a Surányi Miklós? Ki ismerhetné, hiszen kárpátokbeli térségünkben az írót, Surányi Miklóst kiközösítették, műveit az államszocializmus időszakában szemérmesen elhallgatták, írásait lefoglalták, gondolatait felforgatónak, veszélyesnek tartották. Mindezt tették nemcsak Romániában, hanem az anyaországban is. Már a korabeli baloldali sajtó is hangoztatta a felsorolt vádakat, hogy utána a kommunista uralom időszakában megkérdőjelezhetetlen tézist tákoljanak belőlük.
Ki tehát Surányi Miklós? Ha maradunk a baloldali téziseknél, Surányi nem más, mint tehetségtelen kis tucatíró, akit „az ellenforradalom ütött nagy íróvá. Politikai szereplése a kurzussal fonódik össze. »Hadi« ellenforradalmár ő, hangos és zabolázatlan múlttal, aki a baloldali író vitaestjére rendőrséget hív és »guruló rubelekre« figyelmeztet. A Nemzeti Újság vezércikkírója, a Budapesti Hírlap új atyja, patinanélküli, akut ellenforradalmár még mindig.” – állították róla a Korunk
1930. júliusi számában, hogy aztán rávarrják a legsúlyosabb vétket: ellenforradalmár ő, a nép ellensége, aki azt merészelte írni a rendszerről, hogy a „bolsevizmus, azaz néhány felesleges ember, akik a háborúból nem tudtak üzletet csinálni, most a nyomorból és kétségbeesésből akarnak meggazdagodni”. Érthetően mellőzték tehát műveit, munkásságát a II. világháborút követő reményvesztett időszakban. Azóta eltelt egy pár évtized, lefolyt a Tiszán a soron következő árhullám, változtak az idők és vele együtt az emberek. Változott a diskurzus is ezzel egy időben, és csak most kezdjük felfedezni, ki is volt igazán Surányi Miklós. Habár megvádolták azzal, hogy írásai naivak, vágyképekkel telítettek és szinte kizárólag egy társadalmi rétegre összpontosítanak – a lecsúszott, elszegényedett nemesekre, a dzsentrikre –, mégis korának egyik meghatározó írójának tartják, olyan irodalomtörténeti alaknak, aki nagy hatással volt a kortárs irodalomra személyiségén, kapcsolatain, tehetségén és kisugárzásán keresztül.
Lehet, hogy óriási jelentőségű művet nem alkotott, de állandó pesti jelenléte az I. világháború küszöbén ismertséget és elismertséget hozott neki. Tehetséges újságíróként, és talán nem túlzás azt állítani: tehetséges íróként állandó résztvevője volt az irodalmi rendezvényeknek, köröknek. Jó példa erre a Dohány utca 75. szám alatti Otthon Kör, ahol olyan személyiségek fordultak meg, mint a költőóriás József Attila vagy Móricz Zsigmond. Konzervatív világfelfogását liberális elemek tarkították, ugyanakkor Surányi ódzkodott az 1918–1919-es évek forradalmi radikalizmusától, melyet eltévelyedésnek tartott, a magyar nemzettől idegen hatásnak. Ez volt az oka annak, hogy megértette, honnan fakad a dzsentrik, általában az arisztokraták nemzeti illuzionizmusa, de ugyanakkor ő volt az, aki bírálta szűklátókörüket, az új időkkel összhangban nem levő felfogásukat. A munkáiban felfedezhető művelődéstörténeti részek, a kor művelődéstörténeti viszonyainak leírása még az újságíró, a levéltáros saját magában meglevő befolyását mutatják meg nekünk.
Ákosi Zsolt
